A Felvidéki Népviseletes Babák
A Pátria Rádió 11. 11. 2020 13:31 | Vasárnap délután/Nedeľa -adáséból:
A komáromi járásban található Búcs egyik nevezetssége, a fél világot bejárt gyűjtemény, amely a Felvidéki Napviseletes Babák házában kapott állandó lakhelyet. Az ötletgazdával Szobi Kerekes Eszterrel Csenger Ferenc beszélget.
A beszélgetés az alábbi linken érhető el:
https://patria.rtvs.sk/clanky/vasarnap-delutan-nedela/239521/a-felvideki-nepviseletes-babak?fbclid=IwAR0JLopTYnah2RAWHAh_lVbM5Zi514ldwvO9ThUY8eL4P59fjTkdKpmQzWI
A népviseletbe öltöztetett babacsaládok porcelánlakodalma
Írta: Hideghéthy Andrea
Forrás: Felvidek.ma
A kerekasztal beszélgetés résztvevői (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
Komáromban a felvidéki népviseletes babacsaládok 20 éves történetére emlékeztek a búcsi Kultúráért és a Turizmusért Társulás tagjai, pártolói, segítői és az érdeklődő közönség.
A jubileumi alkalomra Szobiné Kerekes Eszter, a társulás elnökének gondozásában azonos címmel kiadásra került egy gyönyörű, színes könyv, amelynek bemutatójára is sor került az este folyamán.
A zsúfolásig megtelt Csemadok-teremben nagy izgalommal folytak az előkészületek, hiszen 20 évről beszélni, a fontosabb állomásokat összefoglalni, a történetben meghatározó személyeket megszólaltatni, nem kis feladat. Főleg azért, mert az ötlettől a megvalósulásig nagyon sok kihívást kellett legyőzni.
A jó szándék, a segítőkészség azonban mindig jellemezte azokat, akik azonosulni tudtak a magyar népviselet, a hagyomány, a nyelvhasználat megőrzésének szellemiségével.
Felvidéki népviseletes babacsaládok új könyve (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
Gondoljunk bele, a történet még 1996-ban kezdődött. Az akkori gyerekek ma már felnőttek, családot alapítottak. A probléma akkor is az volt, mit ma 2018-ban. Létszámcsökkenés mutatkozott az óvodákban és az iskoláinkban.
Ezért új utakat kerestek az anyanyelvi iskolák népszerűsítésére. Ez az út volt a népviseletekbe öltöztetett babák gyűjtése.
Kellett egy hajtómotor, aki mozgásban tartotta a megkezdett munkát, hiszen csatlakozni, támogatni csak azt a szellemiséget lehet, amelyet már életre hívtak. Szobiné Kerekes Eszter rendületlen lelkesedése, meggyőződése, elhivatottsága ez a motor, immár két évtizede.
Szobiné Kerekes Eszter, a társulás elnöke, az ötlet megálmodója (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
Az induláskor Méry Margit és Jókai Mária néprajzkutatók végezték a szakmai feladatokat és olyan közéleti személyiségek álltak a babacsaládok körülményeinek évek hosszú sora alatti lépésről – lépesre tett fejlődése mellé, mint Bauer Edit, volt EP-képviselő, Pogány Erzsébet, a SZAKC igazgatója illetve a korábbi pozsonyi nagykövet felesége Boros Jenőné.
A sikertörténet 1998-ban indult, az első kiállítással. A krónika szerint közel járnak a 300 kiállításhoz, és ma már 52 faluközösség népviseletes babacsaládjának ad otthont a búcsi múzeum.
Mindez nem valósulhatott volna meg a számos önkéntes odaadó munkája, és a tájegységenként felkutatott varróasszonyok nélkül. A létrehozott érték kétséget kizáróan nemzetiségünk megmaradásának egyik kiemelkedő alappillére.
Lucza Sára, a társulás nevében köszönti a résztvevőket (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
A társadalmi hasznosulás ma sem kérdéses. A társulás szoros kapcsolatot ápol a községükben működő Katona Mihály Alapiskola vezetésével és diákjaival. Győző Andreától, az iskola igazgatójától megtudtuk, hogy a mindennapi oktatásba beépítették a múzeum kínálta lehetőségeket.
A diákok már az alsó tagozatban megismerkednek a múzeumpedagógiával, de tartanak itt különleges honismereti és később történelem órákat is. Országos vetélkedők rendezésekor remek kulturális program az ideérkező tanulók számára a kiállítás megtekintése és a felfedezés öröme, amikor megtalálják a családok között a saját tájegységük népviseleti öltözetét.
Ám lássuk be, hogy igazából az érzések tartják össze azokat az asszonyokat, akik 20 év alatt jóban-rosszban megismerték egymást, öltöztették a babákat, vitték a babacsaládokat dobozokban a kiállításokra, áldoztak a szabadidejükből. S talán már nem is beszélhetünk áldozatról, hiszen megismerve őket azt látjuk, hogy odaadásuk egyfajta szenvedély, ami az életük része. Szeretet, ami töretlen két évtizede.
Megtelt a terem a közönséggel (Fotó: Böcskei Tímea/Felvidék.ma)
A hagyomány szerint egy házasságban az eltelt 20 évet porcelánlakodalomnak nevezik és nagy ünnepséget nem von maga után. A jövőre tekintve azonban a közösség kívánsága az, hogy a folyamat tovább éljen, és együtt ünnepeljék a babacsaládok ezüstlakodalmát.
Felvidéki és székelyföldi népviselet
forrás:http://www.3szek.ro
Hétfő este nyílt meg a zsúfolásig telt kézdivásárhelyi Vigadó Galériában a Felvidéki és székelyföldi népi viseletek a babák világában című hagyományőrző kiállítás a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete és a felvidéki, búcsi Kulturáért és Turizmusért Társulás szervezésében. Sajnos, a pompás népviseletbe öltöztetett babákat, Jakabos Aranka szőtteseit, István Sándor népi fafaragásait és a felvidéki Kiss Erzsébet csipkekiállítását csak a megnyitón, hétfőn este lehetett megtekinteni.
A felvidékiek népes, ötvenfős csoporttal érkeztek a céhes városba. A rendezvényen a sepsiszentgyörgyi Szorgos Kezek Kézimunkakör tagjai is jelen voltak.
Fülöp Magdolna, a nyolc évvel ezelőtt bejegyzett Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete vezetője arról számolt be, hogy e kiállítást már 2010-ben eltervezték Kecskeméten, de az álom csak most vált valóra. A két civil szervezet közötti kapcsolat azonban azóta is működik. Érdekességként említette, hogy a felvidékiek nem népviseletbe öltöztetett babapárokat, hanem hét családot hoztak magukkal, a Felvidéki Népviseletes Babamúzeum darabjait. A kézdivásárhelyi egyesület képviselői egy évvel ezelőtt jártak a felvidéki Bátorkeszin. Szobi Eszter, a felvidéki babamúzeum elnöke elmondta: gyűjteményük ötvenhat családból áll, de Kézdire ízelítőként csak hét felvidéki községből hoztak el egy-egyet. Azt is megtudtuk, hogy a babamúzeum megnyitása óta 290 kiállításuk volt. Biszak Enikő a kézdivásárhelyi egyesületi tagok által készített babaméretű kézdi-orbaiszéki népviseleteket mutatta be. Az eseményre tizenhat baba népviselete készült el Sylveszter Ibolyának köszönhetően.
A megnyitón felléptek a házigazda egyesület fiatal tagjai, Bagoly Anabella és Kertész Andrea, valamint a Kelemen Kata tanítónő által vezetett szeretetiskola öt tanulója, Kelemen Zsanett, Kicsid Csaba Zsolt, Csiszér Kristóf, Pánczél Ella és Illyés Renáta.
Féltve őrzött kincsek – Felvidék és Erdély népviseletei babákon
Írta: Hideghéthy Andrea, felvidek.ma
Április 23. és 26. között a felvidéki népviseletbe öltöztetett babákkal erdélyi körúton jártak a búcsi székhelyű Kultúráért és Turizmusért Társulás tagjai, pártolói és meghívott vendégei.
A gyűjtemény erdélyi kiállításának megálmodója Szobi Eszter, a Kultúráért és Turizmusért Társulás és a Felvidéki Népviseletes Babacsaládok Házának elnöke volt. Munkáját nagy szeretettel és önzetlenül segítették a húsz éve működő társulás tagjai is.
Az első állomás Kalotaszentkirályon
Kalotaszentkirályon Vincze Kecskés István fogadta a vendégeket, bemutatta az 1100 lelket számláló, többségében magyar lakosú falu nevezetes református templomát. Többek között elmesélte: „Nagy büszkeséggel tölti el a helyi magyarságot, hogy a faluba rokonlátogatásra érkezett annak idején, 1914-ben Ady Endre is, a Csucsáról származó Boncza Bertával, azaz Csinszkával. Egy verse is született a költőóriásnak a varázslatos kalotaszegi tájról A Kalota partján címmel.”
Az est folyamán Vincze Kecskés István a Felszeg Gyöngye néptánccsoport közreműködésével a kalotaszegi népviselettel és néptánccal ismertette meg a felvidéki csoportot. A helyi magyar fiatalok a kalotaszegi táncrendből a legényest, a csárdást és a szapora táncokat járták el.
Ezután Szobi Eszter bemutatta az erdélyi falu közönségének a felvidéki népviseletbe öltöztetett babacsaládokat. A résztvevők a babákon kívül nagy érdeklődéssel tekintették meg a búcsi Kissné Peredi Erzsébet csipketerítőit is.
A kézdivásárhelyi Vigadóban közös kiállítást rendeztek
Április 25-én, Kézdivásárhelyen, a Vigadó épületében került sor a Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének népművészeti munkáiból és a Felvidéki Népviseletes Babacsaládok gyűjteményéből rendezett közös kiállításra.
A megnyitón Fülöp Magdolna, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének elnöke szeretettel üdvözölte a felvidéki vendégeket. Köszöntőjében elmondta, hogy egy évvel ezelőtt jártak a felvidéki Búcson és Bátorkeszin, így nagy öröm számukra, hogy viszonozhatják a vendéglátást. Kiemelte, fontos számukra a népviseletek szenvedélyes gyűjtése, a babák szeretete, a hagyományok életben tartása és a barátság ápolása, a nagy távolság ellenére is.
„Ezen a találkozón bebizonyosodott, hogy egy vérből valók vagyunk, hogy a határok csak jelképesek Székelyföld, Felvidék és az anyaország között. Közös törekvésünk vezérfonala, hogy nem szeretnénk elveszíteni azt, amivel Isten megajándékozott: az identitásunkat. Ez a kiállítás is bizonyíték erre – ha kevéssel is, de hozzájárulunk népünk örökségének továbbviteléhez”- hangsúlyozta Fülöp Magdolna.
Biszak Enikő újságíró ismertette a székelyföldi babakiállítás anyagát a zsúfolásig megtelt terem közönségével. „A hagyományokat ápolva, korunk igényeihez igazodva igyekszünk valami szépet, hasznosat, maradandót alkotni. A hímzett népi motívumok lélekből fakadó gondolatok. Hiszen nagy erővel, pozitív, isteni, teremtő szimbólumokkal bírnak. Kötelességünknek éreztük megmenteni, felújítani, és népszerűsíteni e kihalóban lévő kulturális értéket”- emelte ki Biszak Enikő, az egyesület tagja.
Szobi Eszter elmondta: „1996 őszén jelentős létszámcsökkenés mutatkozott óvodáinkban és iskoláinkban, ezért új utakat kerestünk anyanyelvi iskoláink népszerűsítésére. A konkrét ösztönzést számukra az 1996-ban Székesfehérvárott rendezett nemzetközi óvodapedagógiai konferencián látott kiállítás adta, ahol Kézdivásárhely múzeuma népviseletbe öltöztetett babáinak a bemutatóját láthattuk. Barátságunk azóta tart, és a tavalyi felvidéki találkozó után, nagy álmom valósult meg azzal, hogy ellátogathattunk Erdélybe és elhozhattuk a kiállítást. A kézdivásárhelyi mintát követjük, de mi tovább fejlesztettük azzal, hogy a babáink családokat alkotnak, és így nem csupán a felnőtt női és férfiviseletet, hanem a nagyszülőkét és a gyerekekét is, egy több generációs család öltözékét mutatjuk meg tájegységenként.”
Szobi Eszter a vendégek között köszöntötte Bauer Editet, aki tíz évig volt EP-képviselő előtte a szlovák parlament tagja, valamint Pogány Erzsébetet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatóját, akik a kezdetektől támogatták a népviseletekbe öltöztetett babák gyűjtését és közkinccsé tételét.
„Néhol gyengébben, néhol erősebben kapaszkodik a gyökér a földbe. Néhol erősebb a magyarság, néhol gyengébb. A feladatunk az, hogy erősítsük egymást, magyarságunkat, anyanyelvünket hagyományaink ápolásával” – fogalmazott köszöntőjében Bauer Edit.
A kiállítás hangulatát a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete fiatal tagjainak – Kertész Andreának, valamint Bagoly Anabellának az előadásai tették felejthetetlenné. A gimnazista Bagoly Anabella saját gondolatait foglalta össze: „Számomra az anyanyelvem jelenti a magyarságot, melyet édes szüleimtől tanultam, melyen beszélek, gondolkodom, élek. Családot, közösséget, biztonságot jelent. A jelenem, amelyben élek, és a jövőm, melyben majd gyermekeim élnek.”
A székelyföldi és a felvidéki népviseletbe öltözött babák megtekintése előtt öt kézdivásárhelyi (népviseletbe öltözött) kisdiákot hallgatott meg a közönség, akiket Kelemen Kata tanítónő készített fel a Petőfi Sándor Gimnázium mellett tevékenykedő Délutáni Szeretetiskolában.
A két szervezet tagsága a vacsora után az estet a székelyföldi és a felvidéki magyarok közös ünnepévé varázsolták. Népviseletbe öltöztek maguk is, ismert és kedvelt népdalokat énekeltek, és könnyekig meghatódtak a Himnusz és a Székely Himnusz elhangzásakor.
Nyolcszáz méter magasan, a Nyergestetőn és az aradi vértanúk emlékoszlopánál
A körút során a csoport tagjai ellátogattak Mátyás király kolozsvári szobrához, Tamási Áron farkaslakai síremlékéhez, a székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjába és a „Vasszékely” szobrához. Jártak a Nyergestetőn, Hargita megyében, 795 méter magasban, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó székelyföldi helyszínének emlékoszlopánál és a kopjafáknál. Végül Aradon, a 13 aradi vértanú kivégzésének helyszínén és a Szabadság-szobornál helyezték el a megemlékezés koszorúját.
A megtett 1800 kilométer Erdélyben, Székelyföld szívében és Csíkországban mély nyomot hagyott az utazóban. Háromszék spirituális magyarságának megtartó erejét a Székely Himnusz visszhangozza a Havasok fölött: „Ameddig élünk magyar ajkú népek, Megtörni lelkünk nem lehet soha. Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján, Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.”
Amit az idő sem nagyon gyógyít
Kellemes autóbuszos utazást követően – budapesti városnézés, fürdőzés után – érkezetek meg Soroksárra a Felvidékről, közelebbről Búcsról azok a testvéreink, akik egy kiállítással, egy őszinte, keser-édes beszélgetéssel, s hatalmas adag szeretettel lepték meg vendéglátóikat.
A református gyülekezetnek, közelebbről Kiss Katalin lelkésznek régóta dédelgetett álma, hogy szülőföldjének szülöttei, valamint a soroksáriak valamilyen módon felvegyék egymással a kapcsolatot.
Az apropót a 10. Könyvtári Napok eseményein belül megrendezésre került, búcsi babamúzeum kiállítása teremtette meg, amelynek a soroksári könyvtár adott otthont (a rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap és az Országos Szabó Ervin könyvtár anyagilag támogatta).
A vendégek – megérkezésük után – a Soroksári Református Templomot látogatták meg. Kiss Katalin örömmel mutatta be a küldöttséget, Kiss Péter lelkész pedig a gyülekezet történetéről, templomáról tartott rövid tájékoztatót. A templomból kifelé menet minden vendég egy kis ismertetőt vehetett át, amelyben a gyülekezet korai történetéből összeállított érdekes tények, események olvashatóak.
A következő esemény a katolikus templom meglátogatása volt. Szerencsés Zsolt esperes-plébános a szabadnapját megszakítva állt a csoport rendelkezésére, s tartott színes, közvetlen tájékoztatót plébániájuk és templomuk történetéről. A hangfelvétel ebből ad ízelítőt (a lejátszó gombra kattintva…)
A templomból kifelé jövet szinte mindenki csodálattal szólt a templomban látottakról, hallottakról. Többem megjegyezték, hogy az eddig általuk látott katolikus templomok közül az egyik legszebb a soroksári volt. Könnyű, 10 perces sétával értünk át a könyvtárba. A mai napra célszerűen berendezett térségben fő helyet foglalt el a babakiállítás, s azt szépen kiemelte a csipketerítők bemutatója, s szerényen, de nagyon ínycsiklandóan várta a vendégeket a büféasztal. A hivatalos kezdésig még volt pár perc idő, így mód volt riportot készíteni a gyönyörű csipkék készítőjével: Kiss Andrásné, Peredi Erzsébettel.
Hosszú idő nem volt a beszélgetésre, hiszen Piroska, a helyi könyvtár vezetője megnyitotta a kiállítást, s a szót Szobiné Kerekes Eszter, a babamúzeum megálmodója, létrehozója kapta meg, aki mindenkit beavatott egy ötlet megvalósításának cseppet sem könnyű folyamatába.